www.zongoraszallitas.com

 

 


    Zongora Történelem

    A zongora elődjének azokat a hangszereket tartjuk, ahol húrok billentyű segítségével szólalnak meg. Először a 12. sz.-ban a clavichord alakult ki, melynél kis fémnyelvek, majd a clavicembalo, melynél hegyes tollszárak pengették meg a húrokat. A clavichordnál a billentyűkre mérten keresztben voltak a húrozások, míg a clavicembalonál a húrozás párhuzamosan futott a billentyűkkel. A pianínó elődjének tartják a clavicytheriumot. Ebben a hangszerben már függőlegesen helyezték el a húrozást, valamint a zongora szekrénye is függőleges alakú, mint a mai pianínóknak. De ezek a hangszerek nem voltak alkalmasak a halk és erős hangok megszólaltatására egy időben. Ezt a problémát a B. Cristofori által készített kalapácsszerkezet oldotta meg 1710 körül. Az első nagybani kalapácszongora késztő G. Silbermann volt, ő tökéletesítette a kalapácsszerkezetet. 1770 táján a bécsi mechanikával A. Stein és A. Streicher, valamint az angol mechanikával J. Broadwood tökéletesítette a zongorát. Pedállal elsőként az Érard testvérek látták el a zongorát, majd később repetáló szerkezetet is építettek bele. 1826-ban Pape a kalapács bőrözését filccel váltotta fel, majd 1842-ben a klaviatúrát nyolc oktávra bővítette a hat és fél oktávos Streicher zongorához képest. A 19 sz. közepén a húrokat öntöttvas keretbe helyezték. A hármas húrozás és a hárfapedál Montat nevéhez fűződik, ő alkalmazta ezt először a zongorákban. Erre az időszakra tehető a zongorák tömegtermelése, igen népszerű hangszer lett és szinte minden középosztálybeli család rendelkezett zongorával otthonában. A mai zongorák az 1859-ben készült első Steinway zongorával alakultak ki.

     

 

 

 

szöveg3 :

szöveg4